Érdekes dolog, hogy mit, mennyit, hogyan tudunk befogadni. Van, akinek nagyon könnyen megy és könnyedén fogadja az élet ajándékait és lehetőségeit. Van, aki pedig nehezen fogad be. Boldogságot, törődést, anyagi javakat, bókokat, bőséget, figyelmet, figyelmességet, segítséget. Valamiért blokkolja az áramlást. Szerencsére ezeket a blokkokat ki is lehet oldani. Rengeteg féle lehetőség áll már a rendelkezésünkre ehhez, a coaching is például, de persze az első lépés mindig a felismerés.
Ameddig nem is látunk rá valamilyen működési mintázatunkra, addig a kioldását sem tudjuk elkezdeni. Amennyiben viszont valakiben megérik a vágy a változásra, úgy megtalálhatja az utat is ehhez. Akkor már lehet vele dolgozni, tudatosítani, megkeresni az okokat, hogy miért is alakulhatott ki az adott séma, korlátozó hitrendszer és kitartó belső munkával át is tudjuk írni ezeket a működéseket.
Ezek általában nagyon mélyen gyökereznek: gyerekkorban, fiatal korban, csalódások következtében, de nem ritkán már a felmenőktől vagy akár kollektív szinten meglévő lenyomatokból is jöhetnek.
Én az a típusú ember vagyok, aki szereti tudni, hogy mi áll az elakadások hátterében, szeretem felkutatni saját mélységeimben a miérteket. Nekem a megértés segít az áttranszformálásban.
Koràbban egy nagyon mély belső munkát inspiráló élethelyzetben sokkoló volt azzal szembesülni, hogy volt egy olyan hitem, hogy én nem lehetek boldog…úgy igazán, nagyon boldog…és akkor még jött ehhez, hogy “nem érdemlem meg”, ahhoz “nem vagyok elég jó”, ne akarjak túl sokat, elégedjek meg a “kevesebb biztossal”, mint hogy “bizonytalan több” legyen. Az fel sem merült bennem, hogy lehet “biztos több” is. Ezt bármire érthetjük, anyagi javak, törődés, a szeretet megnyilvánulásai, bőség általánosságban. Sokszor “kicsiben” tartjuk magunkat.
De mondhatnám a segítségkérésre vonatkozó nehézséget is. Inkább pusztuljak bele képletesen szólva bármibe is, de nehogy kérjek segítséget, mert akkor gyenge vagyok. Nekem kell mindent megoldani. Ismerős ilyen vagy hasonló belső monológ?
Ezeken is nagyon jól lehet dolgozni a coachingban es jonnek az eredmények. Kezdetnek saját magad elismerése. Hogy igenis lehetsz magamra büszke, a munkádra, a teljesítményedre, arra, amit eddig elértél és teremtettél az életben. A gyerekeidre, csalàdodra. A képességeidre. Hiszen mindenkiben van valami különleges és egyedi, amiben ő a legjobb, és amivel akár mások életét is emelni tudja.
